szerk. bejegyzései

„Útjaink százfelé válnak,
de szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
és épít karunk egy szebb holnapot.”
(Arany János)

„Féltéstől mentsen, irigységen
fölülemelkedve szeretem őt, örökké szeretem.”
(Goethe)

„Találd ki mi az: ami ha nagyon kevés,
akkor sokfelé elosztható, ha nagyon sok,
eloszthatatlan! – A szerelem.”
(Jókai Mór)

„A házasság csak akkor adhat boldogságot,
ha a célunk egy és ugyanaz;
ha két ember egy úton találkozik és azt
mondja egymásnak: „jer, menjünk együtt!”
„Jer” – éskezet adnak egymásnak; nem pedig,
ha két ember kölcsönösen vonzódik, de eközben
egyik jobbra megy, a másik pedig balra.”

„Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő, azt adott nekem.”
(Petőfi Sándor)

„Új élet kezdodött veled,
ez a boldogság csak ránk vár!
Ránk talált és el nem múlhat!
Így lesz ez minden nap,
hisz minden perc, hogy láthatlak – varázs!
Sose lesz más – sohase már!”

„Valaki mondja meg, ki hova érhet,
milyen az íze az élet vizének?”
(Adamis Anna)

„Tudtam azt, hogy a világra csak egy nap süt melegen,
s ez a nap nem fönn az égen, hanem lenn a szív mélyében van,
s e nap a szerelem.Higyetek nekem ti, akik fáradoztok kincsekér:
a föld minden gyémántjánál egy pár szép szem többet ér.
S higyetek ti, kiknek lelke hír-dicsoségért a vér
vagy virrasztás ösvényén megy:
egész babérerdonél egy rózsabimbó többet ér.”
(Petőfi Sándor: A szerelem – részlet)

„Tudnál-e engem új világra hozni,
iparkodván szerelmes türelmemmel,
hogy legyen erom ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?”
(József Attila)

„És nem fáradok el téged szeretni
s téged gyulölni, lázas csoda, élet,
naponta vággyal járulok elébed,
s bár mindig közelebb a szürke semmi,
te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
úgy érzem, gazdag voltam benned én.”
(Juhász Gyula: Az élet szonettje)

És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta,
s jó vagy egy tekintetük elhitesse véled
szép dolgokért élsz, és érdemes élned.
(Váci Mihály)

És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.
(Baranyi Ferenc: Fogadom – részlet)

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szüloje szemmel:
a szellem és a szerelem!
(József Attila: Ars poetica)

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
a te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalod.
(Radnóti Miklós: Kis nyelvtan)

„Hogyha szeretsz add a kezed
És ne kérdezd, hogy ki vezet
És ne kérdezd, hogy hova megyünk
Csak azt kívánd
Örökre együtt legyünk!”
(Love story)

„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval
Csak Te, csak én, örökké és holtomiglan
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni
Lelkünk mélyén szívből, őszintén szeretni.”
(Stendhal)

„Minden nap szép,
de a legszebb,
amit a mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú lesz,
és örökre együtt leszünk.”
(Goethe)

„A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelembol mindent odaadnak.”
(Gyónyi Géza)

„Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szívednek
Tengerszem – mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt…”
(Petofi Sándor)

„Igézve álltam, soká, csöndesen,
és percek mentek, ezredévek jöttek,
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetodtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
(Tóth Árpád)

„Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találniegy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk,akinek kedves az arca,
eluzi lelkünk bánatát, akinek egyszeru
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk.”
(Hemingway)

„A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki
nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem
élte az életet a maga teljességében.”
(Caldwell Erskine)

„És valaki megint csodát
tudott muvelni bennem.
És van, újra van világ.
És van benne hová lennem.”
(Vas István)

„Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.”
(Radnóti Miklós)

Elmúlt, mint száz más pillanat,
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek orzik nem szavak.
(Végh György)

„Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hű társaként.”
(Yves Bonnefoy)

„Az öröm ott kezdődik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni.”
(Michel Quoist)

„Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon, és én is
Egyetlen leszek a te számodra.
Tessék itt a titkom. Nagyon egyszeru:
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(A. de Saint-Exuppéry)

„Immár hozzámtartozó vagy,
mint folyóhoz a futó hab.
Titkos órák vernek: tik-tak,
Összegyurlek, kisimítlak,
S hallom, amint így szólsz: Jól van,
Hab vagyok hát a folyóban.”
(Horváth Imre)

„Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd, légy hű mindhalálig.”
(Madách)

„Az élet egy angolkeringő,
Mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
Hogy kivel táncolod végig.”
(Goethe)

„Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze.
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre,
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek.
Szeress egy életen át,
úgy, mint én téged,
Akkor is ha megöregszünk,
És akkor is, ha már nem élek.”
(Ady Endre)